A Sibrik-domb, 176 méteres magasságával, első ránézésre eltörpül a visegrádi várhegy mellett, ám múltja számos rejtett kincset tartogat.

A terület történelmi jelentősége főként a római kori erőd (castrum) és az azt követő középkori építmények miatt kiemelkedő.

Az itt található romokra először a 19. században Rómer Flóris hívta fel a figyelmet, de a feltáró ásatásokra csak a 20. század közepén került sor.

Történelmi áttekintés
A rómaiak már korán felismerték a Sibrik-domb stratégiai jelentőségét a Dunakanyar védelmében, ezért I. Constantinus császár uralkodása alatt, 325–330 körül egy erődítményt emeltek a területen. A masszív kőfalak olyan erősek voltak, hogy az 1970-es években még 1,5–2 méteres szakaszok is álltak belőlük.

A kutatások szerint az erődöt viszonylag rövid időn belül, már a 4. században elhagyták, de előtte még kétszer is átalakították. II. Constantinus idején egy kaput építettek a Dunára néző falba, amelyet később egy nagyméretű torony váltott fel. Az erődítményt egy kettős árok (vallum) vette körül. Az 5. századra a kvádok vették birtokba a területet, de őket is elsöpörte a népvándorlás.

A 8–9. században a szlávok telepedtek meg itt, és ekkor kezdték el Visegrádnak nevezni a helyet. Szent István király idején a korábbi római erődöt megerősítették, és így alakult ki az ispáni vár. A hely azonban 1074-ben, Salamon király bukása után elveszítette jelentőségét, és az ispáni székhelyet Esztergomba helyezték át. 1083-ban itt tartották őrizetben a trónjától megfosztott Salamon királyt.

Később a lakótorony leégett, de nincs adat arról, hogy valaha is helyreállították volna. A vár a tatárjárásig még használatban volt, sőt, a kutatások szerint IV. Béla ifjabb király uralkodása idején egy pénzverde is működött itt. Az ispáni vár végső pusztulása 1242-ben, a tatárjárás során következett be.

Megközelítése
A visegrádi római erőd és az ispáni vár könnyen elérhető akár autóval, akár gyalogosan. A jól kiépített utaknak köszönhetően kerékpárral vagy segway-jel is kényelmesen megközelíthető a Sibrik-domb.