Az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban Munkácsy-díjas festőművészek, szobrászművészek, fotóművészek műveit csodálhatják meg.

Szolnok az a város, mely 2005-ben ünnepelte alapításának 930. évfordulóját, az a város mely az elmúlt közel ezer évben a legendák szerint legalább tizenötször pusztult el, ahol különböző kultúrájú népek telepedtek meg, és építették újjá, akik ma is őrzik a múlt örökségeit. A Tiszán innen és a Tiszán túl, minden városnak megvannak a maga legjei és különlegességei, így Szolnoknak is, melynek színes kulturális történelme hosszú időre nyúlik vissza. Például a több mint százéves, a maga nemében egyedülálló Szolnoki Művésztelep, ahol a magyar festő- és szobrászművészek leltek és lelnek hosszabb-rövidebb ideig barátságos otthonra, de említhetjük a Vasúti Almáriumot, vagy az 1902-ben épült egykori zsinagógát. Száz év történelme fotókon is megelevenedik a Szolnok Múlt Tár kiállításán, de XXI. századi építménye, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ is meghatározó helyszíne a város életének.

Szolnok Agórája nemcsak koncerteknek, előadásoknak ad otthont, itt működik a Jászkun Fotóklub, a Zolnok Bandérium, a Szeres táncház, a Csillagkedvelők klubja, a Szolnoki Népdalkör, a Családkutatók klubja, és a családok itt látogathatják az Agóra Játszóház programjait. Terei, termei konferenciáknak, szakmai találkozóknak biztosítanak ideális körülményeket, valamint európai színvonalú kiállítótérrel is gazdagodott, amelyben Munkácsy-díjas festőművészek, szobrászművészek, fotóművészek műveit csodálhatják meg.

Aba-Novák Vilmos a festőművész
A modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd dolgozott a szolnoki művésztelepen – ahova rendszeresen visszatért-, és Nagybányán. Freskói számos állami és egyházi épület díszei. 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, 1940-ben a XXII. velencei biennálé nagydíját. A háború után folyamatosan tanul, tanít és fest. Első grafikai kiállítása 1922 szeptemberében, az Ernst Múzeumban nyílt meg, de grafikáival részt vett a firenzei, varsói, poznani, krakkói, stockholmi magyar kiállításokon. Gyűjteményes kiállításokat rendezett Milánóban, Genovában, Bergamóban, Triesztben, és New York-ban, ahol a Museum of Modern Art megvásárolta a ,,Búcsúsok kompátkelése a Tiszán” című képét. 1937-ben a Párizsi Világkiállítás Grand Prix-jét hozta a ,,Francia–magyar történelmi kapcsolatok” című pannója révén – amely ma Székesfehérváron, a Csók István Képtárban van elhelyezve-,  majd megkapta a XXII. velencei biennále nagydíját. 1941. szeptember 29-én, 47 évesen hunyt el Budapesten.

Nyitvatartás: Hétköznap 09.00-17.00-ig., illetve a programoknak megfelelően.