A Tubus Helytörténeti Múzeum kiállítása a régi magtár épületében mutatja be az egykoron itt élt emberek mindennapjait.

Monostorpályi, Hajdú-Bihar vármegye keleti részén, Debrecentől 23 kilométerre terül el, a természeti örökség értékes része, ugyanis a település határában található a hat hektáros védett feketefenyves erdő, melynek területén értékes és ritka lágyszárú növényfajok, valamint gazdag rovarállomány is fellelhető. Itt a természetkedvelő kiránduló megtalálja azt, amire vágyik, a csendet és az ős-természet flóráját.

Monostorpályi legmeghatározóbb műemléke a három épületből álló, több emeletes gabonatároló, melyek már messziről fehérlenek. Ezen a területen épült meg a XVIII-XIX. század fordulóján a Gorove-kúria, a parkkal körülvett alföldi udvarház, melynek egykori gazdasági épületei, az 1826-ban épült „tubus” magtár.

A három épületből kettő tubus alakú, galambdúc formájú, a harmadik pedig egy fekvő, háromszintes épület. A tubusba lóvontatás segítségével, csigás kötélen húztak fel a gabonát. Az épületben eltolt, kereszthuzatos szellőztető rendszerrel szárítottak a terményt. A régi öregek futarának, lisztcserélőnek is hívták. Az önkormányzat 1992-ben megvásárolta az épületegyüttest és az Országos Műemléki Hivatallal közösen felújította.

A ,,Tubus” alakú magtárban ma helytörténeti kiállítás tekinthető meg, ahol mezőgazdasággal kapcsolatos eszközök, többek között birkanyíró olló, lókaparó, seprűkötő, kézifúró, fűrészek láthatók, de a gyűjteményben megtalálhatók a konyhai eszközök, kerti szerszámok, ruhaneműk és viseletek, bútorok, népi hangszerek, könyvek, valamint feliratos falvédők is, melyeket az itt élők adománya gazdagított.

Aki ellátogat a térségbe és nemcsak a felkapott turisztikai helyekre kíváncsi, rendkívüli élményben lehet része, mert az alföldi élet páratlan szépségű természeti és épített értékeiben gyönyörködhet, ahol elbűvölő kincsek találhatók.