A Bereczki Imre Emlékház – Mesterségek Házában a műhelyek a régmúlt idők mesterségeiről mesélnek.

A Sárrét emlékei a régi, letűnt világ jelentős szellemi örökségét képviselik. Dévaványán is voltak olyan emberek, akik a város emlékeinek kutatásában több, tudományos értékkel bíró dolgot gyűjtöttek és őriztek. Nagy értéket képviseltek a kutatás szempontjából a településen működő egyházak, egyesületek, intézmények könyvtárai és levéltárai, valamint a múzeumalapító Bereczki Imre, aki fontosnak tartotta a nemzeti hagyomány feltárását, megőrzését a Sárréten és szülőfalujában egyaránt.
De hát ki is volt ő valójában?

Dr. Bereczki Imre néprajzkutató és régész, Dévaványán született 1912-ben, a Kisújszállási Református Gimnáziumban tanult nyolc éven keresztül, majd Debrecenbe iratkozott be először teológiára, majd az egyetem bölcsészkarán, földrajz-történelem szakon szerzett diplomát. Egy nagy kinccsel azonban rendelkezett: a nemzeti hagyomány feltárását, megőrzését mindig fontosnak tartotta és azért tevékenykedett. Szakdolgozatában Dévaványa történetét dolgozta fel 1935-ben, majd átdolgozta 1951-ben. Az egyetem elvégzése után mestere volt a népzenének, a sárréti dallamoknak, gyűjtötte, fotózta a ványai táncokat, gyermekjátékokat. 85 esztendőt élt, ebből 65 évet áldozott Dévaványa és környékének szellemi és tárgyi értékeinek összegyűjtésére. Fáradhatatlan gyűjtő volt. A legtöbben arra emlékeznek, hogy biciklivel járta a határt és gyűjtötte a régészeti emlékeket. Az egész háza megtelt régészeti, néprajzi tárgyi emlékekkel, amelyeket dobozokban őrzött. A védett magángyűjteményből jött létre a Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény, amely 2012-ben, Murányi Magdolna etnográfus kiállítási tervei alapján nyílt meg, a Széchenyi utcai múzeumépületben, a múzeumalapító születésének 100. évfordulója alkalmából.

A Bereczki Imre Emlékház és Mesterségek Háza a Kossuth utca 34. szám alatti épület, mely Bereczki Imre és neje egykori otthona volt. 1937-ben került néhai Bereczki Imréné Szabó Erzsébet tulajdonába. A múzeumalapító és felesége által csak a kemencés és a belső szoba volt használatban, a többi helyiség gyakorlatilag raktárként funkcionált. Itt rendezhette meg első kiállítását a ház két szobájában, mely ma a múlt és jelen közötti kapocs, a város számára pedig egy újabb közösségi tér.

A lakóház egykori szobáiban cipész-, szabó-, kovács- és kádárműhely, a folyosó végén kötélgyártó eszközök láthatók. A kemencés szobában emlékkiállítás, míg a legbelső helyiségben kézműves- és foglalkoztató műhely kapott helyet. A korabeli szerszámokat és eszközöket Dévaványa ma is élő mesterei és örököseik ajánlották fel a múzeum számára. Az állandó kiállítások mellett évente több időszaki kiállítás látható a Folyosó Galériában, ahol főként helyi alkotók, kézművesek vagy a néprajzi gyűjtemény egy-egy érdekes tárgyának bemutatására van lehetőség.

Nyitva tartás: Szerda-csütörtök 12.00-16.00,  péntek 8.00-12.00, 13.00-16.00.

Előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Igény szerint más időpontokban is!