Citadella és a Szabadság-szobor, Budapest
Budapest, 1118 Magyarország
Az egykori erődítményt, a Gellért-hegyen levő Citadellát, az 1848–49-es szabadságharc leverése után 1854-ben emelt a Habsburg- uralkodóház.
A 235 méter magas Gellért-hegyen (korábban Kelen-hegy) már a magyar honfoglalást megelőző időkben is álltak épületek. A kelták és a rómaiak lakták a vidéket, a régészeti leletek tanúsága szerint erődítményt is építettek a hegyre. A legenda szerint a magyar államalapítást követően, 1046-ban a budai réven átkelni készülő Gellért csanádi püspökre – későbbi Szent Gellért – támadt rá a Vata vezette pogány lázadók egy csoportja és a Kelen-hegyről kétkerekű taligán (vagy hordóban) a mélységbe lökték. A XV. század óta ezért nevezik a hegyet Gellért-hegynek, melyre keresztény kápolnát építettek, majd a törökök a hódoltság idején palánkvárat.
A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen, hadászatilag elavult budai vár helyett egy jól védhető erődrendszert kell kiépíteni Budán, amelynek az esetleges támadók visszaverése mellett, a legfontosabb célja az volt, hogy az építmény féken tartsa és megfélemlítse a város lakosságát. A tervezett erődrendszer első – és végül egyetlen – erődjét a Gellért-hegyen építették fel. Az erődöt 1850-ben kezdték megépíteni Emmanuel Zitta altábornagy osztrák hadmérnök tervei alapján és Haynau tábornagy vezényletével, de hadászatilag már építésekor elavultnak számított, nem felelt meg a modern kor hadviselési követelményeinek.
Az építkezési munkák – melynek vezetését Kasselik Ferenc építőmesterre és Zitterbarth Mátyás építészre bízták – 1854-ben fejeződtek be. A 220 méter hosszú és 46-60 méter széles épület falai 12-16 méter magasak, négy méter vastagak és a Gellért-hegy Bastille-jában – ahogy az 1855-ös Pesti Hírlap nevezte – 60 ágyút helyeztek el. A központi erőd félkörös udvar köré épült a hegytető nyugati oldalán – helyiségei kéttraktusosak, boltozatos termekkel, ezek az úgynevezett kazamaták – és kiemelkedik a nyugati és keleti védőfalak közül. A központi épület udvarán 80 méter mély ciszterna van, és nyugat felé az erőd védelmére védőárkot is ástak. Kelet felé az építmény falának tövébe szintén árkot húztak, ezen át felvonóhíd vezetett a keleti védőmű udvarába.
Az erődrendszer többi része soha nem készült el, a Citadella osztrák tüzérsége csak egyszer kapott munkát, amikor Ferenc József születésnapján díszlövéseket adtak le. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően az erőd elvesztette hadászati jelentőségét, azonban a katonaság még 30 évig, az 1897-es kivonulásig használta.
Utolsó katonai jellegű használata a második világháborúban, Budapest 1944–45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesült-ellátó helyet rendeztek be.
A Citadella és néhány budai laktanya átadásáért cserébe a főváros jelentős külterületi ingatlanok tulajdonáról mondott le a bécsi hadügyi tárca javára. Ekkor a falát egy részen jelképesen megbontották, jelezvén, hogy katonai szerepe megszűnik. Az 1960-as évektől kezdve idegenforgalmi szerepet szántak neki.
Napjainkban is számos tervet nyújtanak be a másfél évszázada álló építmény átalakítására vonatkozóan.
A Citadella turistabuszokkal, autóval valamint tömegközlekedéssel is megközelíthető, akik azonban a gyalogutakat választják, a Citadellához vezető sétányokon számos ponton megcsodálhatják a Gellért-hegyről látható lenyűgöző panorámát.
Szabadság-szobor
A Gellért-hegyi Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, felemelt kezében pálmafaágat tartó nő alak, Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben elkészült alkotása. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A kommunista rezsim bukása és a szovjet “felszabadítás” átértékelése után a szoboregyüttest jelentősen átalakították és a szovjetekre való utalásokat eltávolították.
Maga a szobor 14 méter magas, talapzatával együtt azonban 40 méter magasra emelkedik a 235 méter magas Gellért-hegy fölé. A Citadella délkeleti bástyájánál álló emlékmű jól látható a főváros jelentős részéből.
